Kevés történelmi személyiséget emésztett el ennyire a saját legendája. III. Vlad, a 15. századi havasalföldi fejedelem, akinek nevét Bram Stoker kölcsönvette halhatatlan gonosztevőjéhez, a dokumentált valóságban jelentős politikai ravaszsággal, brutális katonai pragmatizmussal és valódi történelmi jelentőséggel rendelkező uralkodó volt. A Drakula igaz története átvágja a gótikus díszítések évszázadainak rétegeit, hogy megvizsgálja, mit árulnak el nekünk a fennmaradt források valójában erről a megosztó fejedelemről.
III. Vlad és a középkori hatalom próbatétele
Az 1450-es években Havasalföld nem volt eldugott, perifériás vidék. A terjeszkedő Oszmán Birodalom és a Havasalföldet is magában foglaló Magyar Királyság közé szorulva ez az állam állandóan a bekebelezés szélén állt. III. Vlad, aki 1448 és 1476 között három különálló időszakban uralkodott, a túlélést alapvetően erőszakos ügynek tekintette. “Drakula” beceneve „Drakul fia” jelentést hordoz. Ez a név nem valamiféle természetfeletti fenyegetésből származik, hanem a Sárkányrendből, egy lovagi társaságból, amelybe apját, Vlad II-t Zsigmond magyar király, későbbi német-római császár vette fel.
A fogság által formált herceg
Vlad korai élete sokkal nagyobb mértékben formálta politikai világnézetét, mint azt általában gondolnánk. Az 1440-es években öccsével, Radóval együtt oszmán túszként tartották fogságban, és első kézből figyelhette meg II. Murád szultán udvarának belső működését, ahol a későbbi II. Mehmedet is nevelték. Ez az élmény stratégiai ismeretekkel ruházta fel, és a legtöbb történelmi beszámoló szerint mély sebeket hagyott benne. Az, hogy ez tette-e őt különösen kegyetlenné, vagy csupán arra képessé, hogy kegyetlenséget alkalmazzon, ha az céljait szolgálta, a tudósok körében továbbra is vitatott kérdés.
A karóba húzási hadjárat: a terror mint stratégia
Az a gyakorlat, amelynek köszönhetően Vlad elnyerte leghírhedtebb becenevét – Vlad Țepeș, azaz “a Karóba húzó” –, számos kortárs forrásban szerepel, az erdélyi szász kereskedőktől kezdve az oszmán és bizánci krónikásokig. A szászoknak, akiknek városait Vlad feldúlta, megvoltak a maguk okai arra, hogy eltúlozzák a szörnyűségek mértékét. A történészek azonban egyre inkább egy felismerhető középkori logika keretébe helyezik ezeket a cselekményeket: az ellenségek és bűnözők nyilvános, látványos megbüntetése elrettentésként, a szuverenitás demonstrálásaként, valamint üzenetként az oszmánoknak, hogy Havasalföld nem fog csendben megadni magát. A mai mércével mérve természetesen borzalmas, de a 15. századi államvezetés brutális színpadán nem volt példa nélküli.
Válságpont az európai történelemben
A dokumentumfilm történelmi forrásokra támaszkodva nem csupán érdekességként, hanem olyan személyiségként ábrázolja Vladot, aki a sorsdöntő erők metszéspontjában állt: a keresztény Európa délkeleti határainak megvédéséért folytatott küzdelemben az oszmán terjeszkedés ellen. 1462-es hadjárata – beleértve a merész târgovisztéi éjszakai támadást is, amelynek során lovassági rajtaütéssel mélyen behatolt az oszmán táborba, hogy megölje II. Mehmedet – igazi katonai leleményességről tanúskodott. Ez azonban nem tudta megmenteni trónját. II. Mehmed még ugyanabban az évben Vlad testvérét, Radut ültette a Havasalföld trónjára, Vlad pedig több mint egy évtizedet töltött magyar fogságban, mielőtt 1476-ban rövid időre visszatért a hatalomba.
Hol lehet nézni
- Nézd meg itt:
- november 29., vasárnap
- 21:00 CET
- A teljes tévéműsor megtekintése
GYIK: III. Vlad és a Drakula-legenda
K: Vlad III. volt-e Bram Stoker Drakula című regényének közvetlen ihletője?
V: Stoker a nevet William Wilkinson 1820-as, Havasalföldről szóló beszámolójából vette át, de jegyzetei arra utalnak, hogy a történelmi Vlad III.-ról ezen kívül alig tudott valamit. A legtöbb tudós úgy véli, hogy a regény sokkal inkább a néphagyományokra és a gótikus hagyományokra támaszkodott, mint a valódi hercegre.
K: Mennyire megbízhatók a Vladról szóló történelmi források?
V: A fő források – a szász beszámolókra épülő német röpiratok, az oszmán és bizánci krónikák, valamint a diplomáciai levelezés – mindegyike saját elfogultságokat hordoz. A történészek óvatosan kezelik őket, és ahol lehetséges, összevetik őket egymással, ezért is marad Vlad történetének nagy része vitatott.