Bombázó: a második világháború réme

Az első bombákat hőlégballonokból dobták ki; az első világháborúban Zeppelinekre és Gotha bombázókra bízták az első légitámadást, de a háborúk között terjedt el a légi bombázás stratégiai használata.

A második világháború kitörésekor 1939-ben, az első erőszakos cselekmények bombázás formájában jelentkeztek; gázmaszkok, bunkerek, és a gyermekek kimenekítése jelezte a bombázást övező félelmet.

Mindkét oldal taktikájának része volt a támadás és védekezés is: bombázás és az ellene való védekezés a bombázási helyszínek, a navigáció, a radar és mások fejlesztése révén vált egyre hatékonyabbá.

A Nagy-Britanniáért vívott csata után Németország lakói szenvedtek a bombázástól; a csendes-óceáni háborúban az USA és Japán sikeresen alkalmazta a bombázást tengerészeti és katonai célpontok ellen.

Tokió gyújtóbombákkal való bombázása megmutatta a B29-es bombázó erejét, aminek kifejlesztése meghaladta az atombombát eredményező Manhattan projektj költségét.

A második világháború utolsó hónapjaiban jelentek meg a Hitler által a vereséget győzelemmé változtató csodafegyvernek tekintett cirkálórakéták (a V1) és ballisztikus rakéták (a V2).